Kapcsolatok, kicsit másképp.

   Emberi lényünkből fakad, hogy szeretnénk társaságban élni, lenni. Ezért építjük az emberi kapcsolatainkat is. Van amire nem megoldás 3 fél jager, néha jól esik egy ölelés, néhány kedves szó, biztatás, tudni, hogy van akihez fordulj, van akinek a vállára tudd lehajtani a fejed.
A napjainkban átértékelődtek a reális kapcsolati ideálok. Mint ahogy azt egy mémen láttam, manapság egy fesztiválbelépő tartósabb mint a párkapcsolatok. De vajon mi lehet az ok? Szerintem nagyon egyszerű a képlet. 
    Felszínes, külsőségekre építő világot élünk.  A pasi akkor valaki, ha van pénze, lehetőleg legyen jóképű és izmos. Vannak ennek egyéb kiegészítői is, ha tud valami különlegeset, amit az átlag nem, mondjuk valami extrém sportot űz, akkor pláne tökéletes.  A nő akkor érhet el áttörő sikereket, ha 48 kiló, 95D-s melltartót hord, hátközépig érő hosszú haja  van, műszempillája, műkörme, műszemöldöke, és egyáltalán az egész csajszi mű.
   De hogy vágyhatunk valami igazira egy olyan közegben, ahol semmi nem igazi? Hogyan kívánjuk magunknak a boldogságot, mikor a saját kis világunk alapjait képmutatásra építjük? Elárulom, nem nagy titok, sehogy. 
   Az embernek először önmagához kell nagyon őszintének lennie. Attól leszek én valaki, hogy átérem a derekam? Attól leszek boldog, ha a szempillám a homlokomig ér? Attól vagyok értékes ember, ha drága ruhákban, drága kiegészítőkkel járok drága helyekre? Ezeket a kérdéseket le kell tisztázni magunkban. Ha megvan a válasz, tovább is léphetünk. 
   Miután rájöttünk a helyes válaszra, tovább is léphetünk. Ez egy önismereti kvíz. Mi fontos nekem? Mi tesz boldoggá? Mit keresek a másikban, és cserébe mit adok magamból? Mennyire tudok kompromisszumot kötni? Mennyire vagyok toleráns? Elengedhetetlen dolgok, amikkel muszáj tisztában lennünk.
   Ha nőt keresünk, akkor fontos, hogy a szépséget ne kívülről keressük. Olyat kell találnunk aki sugárzik, szép smink nélkül is, öröm ránézni. Azért fontos, mert csak az a nő tud szépséget sugározni kifelé, akinek odabent minden rendben van. Azok a nők, akik minél több mű dolgot viselnek magukon, azok küszködnek a legnagyobb önértékelési zavarral. Azért kell smink, meg műszempilla mert nem látja szépnek magát. Holott valaki nem ettől lesz szép. Ez csak egy maszkot von a világ elé, amely egy külsőségekbe belehabarodó férfi számára később nagy csalódás lehet. A szép nő belülről szép. Az értelem és az érzelem általában kéz a kézben járnak. Hiába, egy buta nőnek bárminemű szépség, hosszútávon nem tud majd érvényesülni a kapcsolatokban, megkezdődik a kiégés, és a lelki-érzelmi prostituálódás. Odaadja magát fűnek-fának, mert legalább akkor kap két jó szót. A baj csak az, hogy ezzel elindul a lejtőn. 
   Egy férfinek el kell fogadnia, hogy nem a pénzével hódít. Ezt csak mi nők tudjuk megtanítani. Az a baj, hogy a számítás az egyik alapvető női tulajdonság lett napjainkban. Nem baj ha bunkó, nem baj ha lekezel, esetleg már az sem baj ha megüt, de legalább eltart, vehetek sok drága ruhát, ékszereket, lehet almás telefonom, és járhatok puccos helyekre. Miközben a világ teli van normális férfiakkal, normális élettel, normális állással. Lehet, hogy a férfi nem vezérigazgató, és nem visz haza egy kisebb vagyont havonta, de legalább kedves, előzékeny, megért. Ők a randira virágot vivős típus, meg a gyertyafényes vacsora, akik általában nem kellenek senkinek, illetve azok, akik ~legyünk legjobb barátok, mert olyan jól megértesz~ kategóriába tartoznak. Csak nem gondolkodunk el azon, hogy eközben, a gazdag, csinos-helyes, azonban érzelmileg egy extrudált kukorica szintjén álló férfiak után kutatunk, akik a nagy dumájukkal úgyis hamar levesznek a lábunkról minket, mert ezt megtették már rajtunk kívül 100 másik nővel is.  Esetleg sikerül belépni egy ilyen házasságba is, akkor az maga lesz a csoda. Ja, vagy mégsem? Születik egy-két gyerek, anya és apa is másnál vigasztalódik, az előbbi érzelmi prostitúció szindrómában. A gyerek meg felnő, és ezt látja mint minta. Természetesen emocionálisan neki sem lesznek rendben a dolgai. 
   Kérdem én, ezt akarjuk mi? Erre vágyunk? Mert az út, amin jelenleg járunk egyenesen erre visz. A férfi legyen erős, és magabiztos, a nő pedig legyen igazi. És mindenképp kapjon helyet a prioritási listánkban a ~Belső értékek~ kategória. Mondjuk úgy az első helyen. 
   Neked mi a fontos hosszútávon? Boldog akarsz lenni, vagy kitartott? Szeretett, vagy szerető? Családanya vagy háztartási alkalmazott? És te, kedves férfi, ha esetleg olvasol most engem, te mi akarsz lenni? Apa vagy nőcsábász? Boldog vagy kiégett? 40 évesen elvált, vagy 80 évesen aranylakodalmazó papa? Drágáim, a döntés a ti kezetekben van. És időtök egyre kevesebb. Minden egyes pillanat, amit az életetekből rossz emberek hajszolására fecséreltek, értékes perceket, napokat vesz el attól, hogy végül egy olyan mellett állapodjatok meg, aki mellett egy nap sem teher felébredni.

Ha vetted a fáradtságot, és végigolvastad ezt a bejegyzést, akkor már nyertél egy kicsit. Ha a mag, amit elszórtam esetleg megfogan a fejedben, akkor már én is nyertem. És ha esetleg ez a poszt csak egy embernek is picit más irányba billenti a gondolkodását, akkor már megérte megírnom. Köszönöm hogy ma is elolvastál. 

Nagyon boldog, mosolygós napot, életet neked: Heni.